1212_05

Az izlám-nők jogi helyzete
Évszázados előítélet, hogy a mohammedán nőnek tulaj- donképpen nincs is jogi helyzete. Socialis szerepe és fontossága semmi, férjével szemben rabszolga és semmi más. Alá- rendelt helyzetét az idők hosszú folyama alatt szinte termé- szetesnek kezdtük találni mindannyian egész a legújabb időkig, mikor is Törökország egyes modern politikai és so- cialis reformjai élesebb megvilágításban tűntették fel az izlám- rendszernek a nőkérdéssel szemben eddigelé érvényesített ósdi, meggyökerezett intézményeit. Az izlám nők jogi és socialis helyzetéről általában elterjedt soknémű balvélekedést legújab- ban szerencsés kézzel igyekszik megdönteni egy hivatásos török sociologus, EMIR ALI, aki az elmúlt hetek egyikén nagy figyelmet keltő előadást tartott a londoni egyetemen a szóban forgó kérdésről »The Legal Position of Women in thé Islamic System« czím alatt. Négyféle szempontból ismerteti a moham- medán nő családi és társadalmi helyzetét, bemutatva őt, mint leányt, mint feleséget, mint anyát és mint társadalmi nőt. Okfejtései módfelett meggyőzők és világosak. Az izlám-nő jogi helyzete, − az említett török előadó szerint − sokkal magasabban áll, mint akár az angol nőké egész a legújabb időkig és feltétlenül magasabban, mint a continens sok államában. Teljességgel elvetendő az a nézet, hogy a mohammedán nők puszta rabszolgák volnának. Mint leány a mohammedán nő az izlám jog speciális védelme alatt áll; nem függ föltétlenül a szüleinek jövendő környezetétől, sem fitestvéreinek, avagy más rokonoknak jó- indulatától az eltartást illetőleg. Az izlám jog kifejezetten megállapítja a leány megfelelő jogczímét a szülők vagyonában való részesedésre, határozott feltételekkel, úgy hogy ő ebből a vagyonból a saját absolut jogán részesedik. Termesztésen, ez az igény változást szenvedhet a többi örökösök száma és jogczíme szerint, de törvényszerű örökösödési igényétől a leány semmi körülmények között meg nem fosztható. így azután, ha − mondjuk − egy családban csak egy leány és egy fiú van, az előbbi a vagyon egy harmadrészét, a fiú pedig annak két harmadrészét fogja örökölni. Míg kiskorú a leány és míg férjhez nem ment, anyjával élt, ez volt az ő gyámja, aki határozottan jogosítva volt a képviseletében házassági szerződést is kötni, azonban még az atya sem léphetett semminemű olyan szerződésre, mely a leány érdekeire nézve sérelmes lett volna. Ezt egyébként, bármely más gyám kere- setére, a bíróság is eltilthatta. A nagykorúság elérésekor, a tizenötödik életév betöltésével csak a leány kifejezett bele- egyezésével köthető meg a házassági szerződés és a nőt há- zasságra még az uralkodó sem kényszerítheti. Ezt a szabályt még a keresztény korszak hetedik századában iktatták tör- vénybe. A mohammedán nő mint feleség, − a török tudós fejte- getései szerint, − megtartja mindazokat a jogokat, melyeket a törvény a világrajövetelének pillanatától fogva reá ruházott. Ha saját maga kereste kenyerét, szóval: pénzkereső volt, a kapott fizetés kizárólag őt illette. Vagyona csakis az övé volt az ő absolut jogánál fogva. íme, a női különvagyon kérdése annak leghatározottabb formájában. A-férj halálakor a feleség részesedett az örökségben és pedig ha gyermekek voltak, őt illette a vagyon egy-nyolczad része, gyermekek nem létében pedig a férj hagyatékának egy-negyede volt az övé. A leány- gyermek gondozása a feleséget terheli mindaddig, míg az a nagy korúságát el nem érte vagy férjhez nem ment. Házasságkötés esetén joga van a férj társadalmi állásának megfelelő hozo- mányhoz, mely felett ő feltétlenül rendelkezik, vagy örökségül hagyhatja. Hűtlen elhagyás, avagy állandó durva bánásmód esetén bíróság előtt igényelheti a házasság felbontását, nem- különben a férj elmebetegsége, vagy gyógyíthatlan betegsége esetén is. Mint anyának szinte kivételes helyzete van a családban. Mohammedán családokban az anyát nagy tisztelettel veszik körül. Az izlám jogrendszer alatt az anyát a meghalt fiú vagyonának bizonyos hányadáig megfelelő örökrész illeti. A társas élet terén a mohamedán nőnek ugyanazok a jogai és kötelezettségei, mint a férfinak. Cselekvőképessége éppenséggel nincs korlátok közé szorítva, teljesen akként rendelkezhetik a maga vagyona felett, mint a fivére, férje, vagy az atyja. Találkozunk azután itt bizonyos elvekkel és intézményekkel, amelyek veszedelmesen közel állanak a modern feminista mozgalmak vezető gondolataihoz, sőt ha jobban meggondoljuk a dolgot, lényegesen felül is haladják a femi- nismus összes eddigi vívmányait. Az izlamrendszer nője például − pusztán neménél fogva − egyáltalán nincs kizárva bármely olyan hivatal viselésétől, melyet a férfiak betölthetnek, kivéve természe- tesen bizonyos meghatározott eseteket, melyekben a dolgok természeténél fogva egyedül férfi alkalmas és jogosult eljárni. Hogy példát is hozzunk fel, a török előadó szerint az izlám nő − ezt figyeljék meg jól a feminista mozgalmak hívei - még bíró vagy kádi is lehet. Sőt jogosítva van még arra is, hogy valamely egyetemnek a rektora legyen. Az izlám rendszer hibának tartja a polygamiát és a nők elkülönzését. A többnejűséget − mondja a török tudós - már a legrégibb időktől fogva ismerte a világ s az bevett szokás volt, csaknem kivétel nélkül az ókor valamennyi nem- zeténél. Az izlam alapítója korlátozta a feleségek számát. Az arcz-ellenző behozatala a tisztelet jegyében történt; privilé- gium volt az, ilyennek tekintették maguk a hölgyek is. De azután enyhült ennek a szokásnak szigorúsága. Ami a rabszolgaságot illeti − különösen a nőkre való tekintettel − az ismeretlen volt az izlam jogrendszerben. Az úgynevezett rabszolgák eredetileg hadi foglyok voltak, s a szülőket nem különítették el a gyermekektől, sem a testvért a testvéreitől. Ha egy ilyen rabszolga nő gyermeket szült: az ilyen gyermeket ipso facto emancipálták. A török tudós észrevétele szerint különösen sok téves nézet volt elterjedve a nyugati nemzetek közt a mohammedán házasfelek elválása tekintetében. Az izlam jogrendszer egyik iskolája a házasság felbontását − megegyezően a continens művelt államainak jelenlegi jogrendszerével − a bíróság kezeibe tette le. Az izlam törvényhozó azonban kijelentette azt, hogy ámbár meg van engedve az embernek az, hogy a házasságot felbonthassa, az elválás megvetendő dolog, mely- ért haragszik az Isten. A magasabb társadalmi osztályú mohamedánok között a házasság felbontása végtelenül ritka volt. Ez a fenti körülményen kívül részben még annak is volt tulajdonítható, hogy a törvényhozók lényeges meg- szorításokat léptettek életbe gyakorlatban a felek elválasz- tásánál, így például a feleségnek joga volt a házasság febon- tását kérni, de ebben az esetben elvesztette igényét a hozo- mány visszakövetelhetésére nézve. Az egész egyetemi előadás conclusiója lényegében az, hogy daczára bizonyos elavult intézmények maradványainak, az izlam nők jogi helyzete az előrehaladott nemzetek hasonló intézményeihez mérten is meglehetősen szabad és magasabb fokon áll, mint a minő a fejlődésnek ugyanabban az állapotá- ban a keresztény felekezetű elmaradottabb népek között érvényben volt. A vagyonjogot illetőleg a mohamedán nők- nek kétségtelenül kedvezőbb volt a helyzetük, a társadalmi állásuk pedig semmivel sem volt alsóbbrendű, mint az európai nők socialis helyzete.

Source: http://mtdaportal.extra.hu/ADATTAR/cikktar/z_cikk/zsoldos_beno_az_izlam_nok_jogi_helyzete.pdf